Ugye lángolt a szívünk...?

Szerző: Urban Camenzid-Herzog

Kategória: Lelkiség
ISSN szám: 0865-7467
ISBN szám: 978-963-92818-2-0
Kiadó: Marana Tha
Kiadás éve: 2006
Oldalszám: 181
Méret: 140x200 mm
Kötés: puhafedeles

1500 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

Részletes könyvajánló

A modern élet pergő ritmusa nem hagy időt arra, hogy megpihenjünk Isten közelében, pedig mindenkinek szüksége van az Ő szeretetének megtapasztalására. A belső ima annak megismerési folyamata, hogyan lehet Isten szerető jelenlétében megpihenni és felfrissülni. Ez a lelki zarándoklatról szóló könyv megismerteti velünk a belső ima lényegét.

Ezt az imaformát mindenki megkaphatja a Szentlélektől, aki vágyakozik utána. Rajtunk múlik, hogy ezt az ajándékot elfogadjuk-e.

A könyv követi az emmauszi tanítványok útját, akik eljutottak a szomorúságtól a szív lángolásáig. (Lk 24,32) Jézus magához hívja az embert: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28)

(Katona István atya)


Talán már voltak olyan tapasztalatok az életedben, amelyek miatt a hasonló gondolatok üres szavaknak tűntek. Talán úgy érezted, Isten cserbenhagyott, mert megengedte a fájdalmakat. Talán csalódtál az emberekben és az életben. Mindezek ellenére adj neki egy esélyt. A szeretet erősebb, minden bajnál, ami megesett veled. Keresd meg Őt a szívedben.

[...]

Már ne cipeld a terhet! Ami korábban bántott, csalódást okozott, már nem kell, hogy nyomasszon! Ha Isten már nem gondol vétkeidre, akkor te is eleresztheted és irgalmába ajánlhatod mindazt, amit korábban vétettél. Így tanít a kontemplatív ima Istenre hallgatni, ezáltal tudsz majd embertársaidra is jobban figyelni. Fordítva is igaz, ha oda figyelsz embertársaidra, Istenre is jobban fogsz tudni figyelni.

[...]

Krisztus teste és vére adatott nekünk, hogy átváltoztasson minket. Mi magunk legyünk Krisztus teste, az Ő vérrokonai. Mind az Egy Kenyeret esszük. Ez azonban azt jelenti, egymás között egyek vagyunk. Az imádság – mondjuk mi – egyesülés. Isten többé már nem velünk szemben áll, már nem valaki más. Bennünk magunkban van, és mi Őbenne. Lendülete utat tör belőlünk kiáradva mások és az egész világ felé, hogy szeretete tényleg az uralkodó mérték legyen a világban.

[...]

Keresnünk kell az imát, és arra kell törekednünk, hogy ahelyett, hogy élveznénk, erőt merítsünk belőle a szolgálathoz. Mindig óvtalak titeket attól – hisz az ördög néha tévútra visz – hogy valami irdatlan nagyot tervezzetek, mert a lehetetlen utáni vágyódással a hétköznapok egyszerű szolgálatait elhanyagoljuk. Eltekintve segítő szándékú imáitoktól, nem kell mindjárt az egész világot szolgálni. Elég csak azokat, akikkel együtt éltek. Így véghez viszitek a legnagyobb művet, melyre elköteleződtetek.

(Avilai Szent Teréz)

 

Mit vettek még, akik ezt vették?