A belső képek és képzetek, amelyek fejünkben élnek, nagy erővel bírnak: ők mozgatják lelkünket a mély dimenziókban, érintik félelmeinket és vágyainkat, és meghatározzák – legtöbbször tudattalan – tapasztalásunkat. Lehetnek gyógyítóak, ám akadályozhatnak is bennünket az életben.

Anselm Grün számára az a fontos, hogy azokat a belső képeinket hozzuk működésbe, amelyek valóban gyógyítóak. Arra használhatjuk őket, hogy a negatív gondolatokat jó képekkel helyettesítsük. Mindenekelőtt azonban az a lényeges, hogy felfigyeljünk erre a belső erőre: Hogyan hatnak például a média által sugárzott képek saját képzeteinkre? Hogyan hatnak azok a képek, amelyeket szüleink közvetítettek felénk? Milyen erőket fejtenek ki tudattalanunkban?

A cél az, hogy összhangba kerüljünk önmagunkkal: A képek útmutatókká válhatnak egy öntudatos és hiteles élethez. Csak azon múlik, hogy azonosítjuk-e őket, és használjuk-e gyógyító erejüket.

Aki egészen önmaga, az összhangban van önmagával. Nem kell bizonygatnia önmagát másoknak. Egyszerűen van. Tiszta lét. Aki érintkezésbe lép önmagával, az eredeti és hiteles. A Biblia különböző képeket ismer az ember e valódi énjére. Itt van például a kincs kép: „Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.”⁴ Az ember valódi kincse nem külső dolgokból áll, hanem belső énjéből. Ott, ahol az ember egészen önmaga, ott van – a sztoikus filozófia szerint – belső szentélyében, vagy Lukács nyelvezetével: ott van a mennyben, ott van a menny őbenne.

[…]

Elvárások, amelyeket mások erőltetnek ránk

Amikor olyan embereket kísérek, akik kiégéstől szenvednek, újra meg újra azt tapasztalom, hogy némelyikük túl sok energiát használ el, mert mások elvárásait teljesíti. Nincsenek érintkezésben saját belső képeikkel. Inkább engedik, hogy szüleik, barátai, cégük vagy a társadalom erőltessen rájuk olyan képeket, amelyek nem tesznek jót nekik. Ha állandóan mások elvárásaira sandítok, nem jutok saját erőmhöz. Fáradtságom elengedő ok arra, hogy felismerjem, nem saját képemet élem meg, hanem annak szeretnék megfelelni, amelyet mások kényszerítenek rám. Nem saját közepemből, a belső forrásból élek, hanem mások elvárásaiból. Minden közben, amit teszek, mások elvárásait szeretném teljesíteni.

[…]

Fiúk és lányok sokszor úgy gondolják, hogy egészen más apa- és anyaképet szeretnének kialakítani magukban. Ám aztán megtapasztalják, hogy hasonlóakat fejlesztenek ki gyermekeikkel szemben. Nemcsak külsőleg hasonlítanak az apára vagy az anyára, hanem magatartásukban is. Még ha tiltakoznak is apa- és anyaképeik ellen, azok akkor is ott munkálkodnak bennük. És sok munkába kerül, hogy a szülőképekkel való szembenézés során kialakítsák saját képüket, férfiként és nőként, apaként és anyaként, amely összhangban áll saját lényegükkel.