Brigitta 1302 körül született, apja nagy földbirtokos és törvényszéki bíró volt, anyja rokonságban állt a svéd királyi családdal. 11 éves korában elvesztette édesanyját, és az egyik nagynénjéhez került. Csendes, Isten felé forduló lány volt, 9 éves korától voltak vallásos élményei, főleg Jézus szenvedésével kapcsolatban. Tizenhárom éves korában adták férjhez, bár ő inkább kolostorba vágyott.

Házassága első két évében önként vállalt önmegtartóztatásban élt. Egy látomásban azonban maga Jézus nyugtatta meg, hogy a házasság is szent dolog: „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos szűz. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz – és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak a világra és nevelnek fel -, a lelki templomban, amelyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.”Ezek után férjének nyolc gyermeket szült. Naponta tizenkét szegény evett asztalánál.

Csendesen nevelte négy fiú- és négy leány gyermekét, akik közül az egyik Svéd Szent Katalin néven vonult be az Egyház történelmébe. Amikor gyermekeik nagyobbak lettek, zarándokútra indultak Spanyolországba, Szent Jakab sírjához. Férje azonban útközben megbetegedett. Brigitta sokat imádkozott, és imáját meghallgatta az Úr. Férje felépült, visszatértek otthonukba. Férjére is nagy hatással volt a betegségből való felgyógyulás. Feleségének beleegyezésével a ciszterciek szerzetébe lépett be.

Gyermekkorától fogva voltak látomásai, amelyek főleg Krisztus szenvedéseivel voltak kapcsolatosak. Hallatlan részletességgel és valósághű, realisztikus módon írja le Jézus szenvedéseit. Ezekkel kapcsolatos két vezeklési módja is. Kezére gyakran csepegtetett forró viaszt, hogy a fájdalmat tapasztalja, valamint gyakran keserű füveket evett, hogy Jézus epével való megitatását átélje. Emellett hetente négyszer böjtölt, és nagyon sokat virrasztott éjszakánként az Oltáriszentség előtt elmélkedve, imádkozva.

Brigittát harminckét éves korában Stockholmba hívták főudvarmesternőnek. Nem volt kedvére az udvari élet. A király Oroszország ellen akart hódító rablóhadjáratot indítani. Brigittát arra akarta felhasználni, hogy békítse meg a háború ellen lázadozó népet. Brigitta erre nem volt hajlandó. Ekkor már nagyon nem kedvelték az udvarban. Kinevették, csúfolták, bolondnak, bűbájos boszorkánynak nevezték. Az orosz hadjárat súlyos vereséggel végződött, Brigitta szemébe is mondta a királynak, hogy Isten büntetése a vereség.

A királyi udvart nem sokkal ezután elhagyta, mivel meghalt a férje, ő pedig kolostort akart építeni, akart alapítani. A szabályzatot az alvastrai ciszter kolostorban dolgozták ki, Brigitta főleg misztikus látomásai alapján, és Rómában Orbán pápa hagyta jóvá. 1370-ben írta alá az alapító bullát a pápa, Brigitta lánya, Katalin el is vitte Svédországba, és elkezdődött a kolostor építése Vadstenában.

Brigitta Rómában halt meg 1373. július 23-án, holttestét az általa alapított kolostorban temették el. Brigittát 1391-ben avatták szentté. Ünnepe először október 7-én volt, szentté avatásának napján. 1969 óta halála napján, július 23-án ünnepeljük.

• Szent Brigitta élete
• Az Egyház könyörgése
• Az üdvösség titka
• Ígéretek
• Imák
• Szent Brigitta imádságaiból