Ebben a könyvben csokorba szedve találhatók meg Assisi Szent Klára életéről feljegyzett különleges és csodálatos történetek. Ez a méltán híressé vált gyűjtemény kiegészíti az Assisi Szent Ferenc életéről készült virágcsokrocskákat (az úgynevezett Fiorettiket).

A Fiorettit 16 ritka és különleges kép is kiegészíti, amely a népszerű szentet ábrázolja, valamint a IV. Orbán pápa által elfogadott úgynevezett „Második Regula” is, amely egységesítette a Szent Klára szerzetesrendjéhez tartozó kolostorok és nővérek életformáját és lelkiségének alapelveit.

RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

 A szegénység megmutatkozott a templomban, valamint a kolostorban is, ahol a szegény szerzetesnővérek Klára vezetésével éltek. A San Damiano-templomban, amelyet a hatalmas feszület uralt, csupán a mező virágai szolgáltak díszítésül. Az apszis mögött lévő kórust gyalulatlan, durva deszkákból ácsolták, és egyetlen földbe vájt oszlop ékesítette. A körülötte lévő, kezdetleges kottaállványt csak egy olajlámpás világította meg. A szegény nővérek egy rácsos ablak mögött hallgatták a szertartásokat, és a rácsok között nyíló kisebb ablakon keresztül járultak szentáldozáshoz.

[…]

Ekkorra Klára olya ragyogó fényesség kútfejévé vált, amely nem volt más, mint az isteni bölcsesség tükörképe, hogy immár Ferencnek volt szüksége tanácsaira és lelki útmutatásra. Ahogy a Hold a Nap sugaraitól nyeri ragyogását, úgy Klára Isten kegyelméből kapta a lényéből áradó fényt. Így ha Ferenc valamilyen ügyben meg akarta tudni Isten akaratát, a San Damiano foglyától kért segítséget. Ferencet megtérésének első percétől kezdve egy fontos választás kétsége gyötörte: a szemlélődő élet iránti vágy és a prédikálásra való kötelezettség harcolt benne. Hivatása első idejében nem volt világos számára, hogy mit akarhat tőle az Úr. Azt, hogy remeteként éljen, vagy azt, hogy az ő misszionáriusa legyen? Szemlélődő vagy tevékeny életre hívta meg őt? Arra, hogy erdőben, hegyek között imádkozva éljen, vagy arra, hogy tereken és várakban prédikáljon?

[…]

„Áldott legyen Urunk, Jézus Krisztus, aki nem hagyott magamra, miután elmentetek. Köszönet és dicséret Istennek, kedves nővéreim, mert én ezen az éjszakán még nálatok is nagyobb vigaszt kaptam. Ferenc atyánk közbenjárására részt vehettem e szent éjszaka valamennyi ünnepélyes eseményén. Hallottam az éneket, s a szentmise minden szavát. Láttam a Szent Szüzet és Szent Józsefet. Ott voltam a Gyermek Jézus születésénél, a betlehemi jászol mellett. Ám ennél nagyobb kegyelemben is részesültem: az Úr teljesítette legőszintébb vágyamat, s általa magamhoz vehettem az Oltáriszentséget. Áldott legyen az Úr mindörökké nagy jóságáért beteg és szegény szolgálója által, akit ezen az éjszakán üdvöt adó lelki táplálékban részesített!”