Teréz anya – családi nevén Agnes Gonxha Bejaxhin – 1910. augusztus 27-én született Skopjéban, a mai Macedóniában. 21 éves korában tette le az első fogadalmait, majd 1937-ben az örökfogadalmat. A Teréz nevet a Loreto rend missziós nővérei közé belépéskor vette föl az indiai Kalkuttában. Először a bengáliai részleg egyik iskoláját vezette. Az őt követő nővérek jó része egykori iskolás tanítványai közül kerültek ki.

1946-ban „hívást kapott a hivatáson belül”. Megfogadta, hogy a „szegények legszegényebbjeit” fogja szolgálni, azokat az embereket, akiket szó szerint hagynak az utcán meghalni. Alázatosan és engedelmesen az engedélyek megérkezése után 1948-ban elhagyta a kolostort, és Kalkutta nyomornegyedébe költözött. Iskolát, majd otthont nyitott, ahol a súlyos beteg emberek békében és tisztességben halhattak meg. Szolgálta a leprásokat, AIDS-betegeket és mindenkit, akikről elfelejtkeztek és akiket magukra hagytak.

1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai római katolikus rendet. 1959-ben megnyílt az első Kalkuttán kívüli ház, Dranchiban, majd egy újabb Delhiben. 1979-ben Nobel-díjat kapott. Folytatta munkáját annak ellenére, hogy a média sztárolni kezdte. A születésszabályozás és abortusz kérdésében mutatott kategorikus elutasító véleménye nagy vitát kavart. Kalkuttában hunyt el 1997. szeptember 5-én. II. János Pál pápa 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében avatta boldoggá.

• Teréz anya élete
• Teréz anya imái
• Teréz anya gondolatai
• Litánia Teréz anyához
• Teréz anya gondolatai Jézusról
• Mégis tedd a jót
• Változtasd meg a szíved…
• Vezess engem…
• Jézus, Te vagy…
• A nap kezdetén
• Krisztus teste…
• Elmélkedő gondolatok Teréz anyától