„Elvérzem ebből a sebből!” Ez volt a hatgyermekes édesanya, Hannelore Risch egyik első gondolata, amikor férje váratlanul meghalt. Gyásza és a reá váró feladatok miatt akkor úgy érezte, fizikai teljesítőképessége határára érkezett...

Mégsem omlott össze, mégsem vesztette el hitét Istenben, és bizalmát az emberekben. A gyász feldolgozása közben – évek múltával – belső erővel töltődött fel, és tudatosan egy új életet alakított ki maga körül.

A gyermekeit egyedül nevelő édesanya nyíltan leírja érzéseit, sérülékenységét, megosztja az olvasókkal, milyen nehézségeken ment keresztül, de azt is, miben talált vigasztalást, mi segítette őt a továbblépésben. Könyvében példát ad hasonló helyzetbe került embertársainak, s azoknak is, akik gyászolókkal találkozva szeretnének vigaszt nyújtani nekik, és kifejezni együttérzésüket.