Könnyen előadható, rövid templomi színdarabok, versek, misztériumjátékok ünnepi alkalmakra. Egyéni átelmélkedéshez is nagyon ajánljuk!

Családi ünnepek

A családról korunkban egyre többször megállapítják: válságban van. Egyre több a „pozitív felnőtt” nélküli gyermek. A családi élet többé már nem nevelő erő, nem példakép.
Gyakran rendezünk családi ünnepeket: anyák ünnepét, és az édesapákat is minden évben megünnepeljük, külön vasárnapon; megáldjuk a gyermekeket Páduai Szent Antal ünnepén; Te Deumot és Veni Sanctét tartunk közösen a családokkal. Mind megannyi lehetőség, hogy ezeken az ünnepeken dramatizált módon megjelenítsük a panaszokat, a problémákat és az ezekre adott isteni válaszokat.
Az ünneplés légköre, a verses, kedves köszöntések a gyerekek ajkáról, a kis ajándékok átadása olyan lelki atmoszférát teremtenek, melyre már tud építeni a kegyelem. A családi ünnepek így segítik hozzá a rászorulókat a gyógyuláshoz, az eszményi családok kialakításához.

[…]

Mécs László: Fényt hagyni magunk után!

Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni a szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!

Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.

Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.

Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!