„Valahogy mintha kikoptunk volna a szentekből. Boldognak ugyan nyilváníttatik imitt-amott néhány példás életű és emlékezetű hívő, sőt, Edith Steint szentként tisztelhetjük, mégis az ünnepi olvasmányok és megemlékezések köréből hiányzik a hajdan, atyáink és apáink által oly szívesen forgatott szentek élete... Tóth Sándor, a költő biztos kézzel, fölényes tárgyismerettel, élvezetes stílusban kalauzolja az olvasót – sok római, itáliai hivatkozással – a szentek életének ágai-bogai, tövisekkel teli útjai közepette.

Megejtően hangulatosak a szerzőnek a témához illő költői tájleírásai; a magyar keresztény középkor derengő homályából előcsiholt, szinte villanófényben elénkvarázsolt egyéniségek, szentek, papok, tudósok, királyok...” (Nemeskürty István)