Rotterdami Erasmus tanítója volt egész Európának, Nyugatnak és Keletnek, Északnak és Délnek. A humanisták koronázatlan fejedelme volt, de hatása nem korlátozódott századára; a könyvtárnyi Erasmus-filológia kimutatta hatását Shakespeare-re ugyanúgy, mint Lessingre. Goethére vagy a nagy francia moralistákra, Cervantesre ugyanúgy, mint Pope-ra s a neveket sorolhatnánk még hosszan. Ma, az Európa gondolat újjászületésének korában az Európai Unió kulturális csereprogramját nem véletlenül nevezték el róla.

A Krisztus fegyverzetében (Enchiridion militis christiani) tulajdonképpen alkalmi írás. Tarnehem várában írta a szerző barátjának Jacobus Battusnak a körében 1503-ban. Battust egy sokáig ismeretlennek tartott hölgy kérte meg: vegye rá Erasmust, hogy nem éppen mintaszerű életet élő férjének megjavítására írjon egy szívhez szóló könyvecskét, morális oktatást. Csak 1954-ben tisztázta a kutatás, hogy ki is volt a könyv címzettje: nem más, mint a kor talán leghíresebb ágyúöntője, a nürnbergi születésű Johannes Poppenrester mester, aki dél-németalföldi otthonában egyszer Dürert is vendégül látta, és akit V. Károly császár később udvari ágyúöntőjévé nevezett ki. Az ő első felesége volt Kartharina von Osseghem, az Enchiridion megrendelője.