Ferences legendárium

Szerző: Burger János

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-963-96707-7-8
Kiadó: Jel Kiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 120
Méret: 124x200 mm
Kötés: puhafedeles

1400 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

„Nézzétek az ég madarait! – mondta az Úr a tanítványainak. – Nem vetnek, nem aratnak, s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket... Ne nyugtalankodjatok tehát és ne kérdezzétek: Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk? Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja a mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van. Ti keressétek elsősorban Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok...” Szent Ferenc az evangéliumi életre buzdította követőit. Róla és első társairól szóló legendák az Istent kereső lélek természet– és emberszeretetéről vallanak, s a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség felemelő tanúságtevői. E könyvben olvasható történetek természetesen nem az „igazi” Fioretti darabjai. Írójuknak szerény kísérlete csupán, amellyel a ferences legendák hangulatát s a velük való lelki rokonságot igyekszik bemutatni.

Talán az Olvasó segítségére lehetnek ezen kis írások abban, hogy a szentferences életérzések megidézésével felmutatják igazi értékeket, amelyek amint a múltban, úgy a jelenben is felette állnak minden lélekölő hatalomnak és gazdagságnak. A Függelékben található „Jegyzőkönyvek” központi alakja: Szent Ferenc. Életének egy-egy epizódját ismerhetjük fel ezekben az írásokban.

Mit sem ér a gazdagság, ha azt a lelkünk bánja meg! Tolvaj elveheti, idő megemésztheti kincseinket, melyek gyűjtése helyett inkább a lelki kincseket kellene begyűjtenünk… Mert Jézus azt mondta: „Nehezen jut a gazdag Isten országába! Könnyebb a tevének a tű fokán általmennie, mint gazdagnak üdvözülnie…”

[…]

Történt egyszer, hogy a Vernia hegyén hóvihar tombolt. A testvérek nem mertek elindulni a kápolnába az ítéletidő miatt. Csak másnap látták, amidőn az idő megcsendesedett, a havazás és a szélvihar elült, hogy a kápolnába vezető úton erdei vadállatok: nyulak, őzek, farkasok nyomai látszottak a hóban, ők végezvén el a szokásos processziót a testvérek helyett. A példa hatott: a testvéreket ezentúl semmi sem akadályozta meg az ájtatosságukban.

[…]

Balvinát, Porzano úr elkényeztetett leányát három fivére kísérte a klastromig. Hozományát a Porzano család már korábban szétosztotta a szegények között, miként azt a világtól kiszakadók cselekedni szokták, de a leendő nővér még így is ragaszkodott ahhoz, hogy öszvére hátára csatolják azt a ládát, amelybe legszebb ruháit tette. Mert Balvina másról sem hallván, mint hogy Assisi nemesi családjainak előkelő leányai leltek otthonra San Damiano monostorában, nem ismervén a nővérek igazi életét, ő sem kívánt elmaradni tőlük…