A könyv olyan kérdést vet fel, amely még azokban is felmerülhet, akik rendszeresen olvassák a Bibliát. Itt nem a tartalmáról van szó, hanem a bibliai ismeretekhez nyújt tudományosan megalapozott közérthető bevezetést.

A Biblia kialakulásáról, szöveghagyományáról, istenképéről, a teremtéstörténetről, az evangéliumi életeszményről, az ősegyház születéséről való alapismereteket foglalja össze.

Az Istentől sugalmazott szent könyvek gyűjteményét szaknyelven kánonnak nevezzük. A kánon szó jelentése: nádszál, egyenes rúd, amelyhez valamit igazítani, állítani lehet, átvitt értelemben: példa, szabály, mérce.

Mivel a Biblia a hit és erkölcs mércéje, ezért alkalmazták a Bibliához tartozó szent könyvek gyűjteményére a kánon kifejezést.

Amikor pedig ezeket Istentől sugalmazottnak nevezik, azt fejezik ki, hogy a hívő közösség (Izrael, Egyház) hitének bemutatásában Isten működését ismerték fel.

[…]

A leírás képszerűsége

A Teremtés könyvének 2. fejezete teljes egészében az emberrel foglalkozik. Képszerű módon leírja, hogy Isten víz nélküli pusztaságból öntözött kertet alkotott, létrehozva így az élet lehetőségének feltételeit. Ezután a föld anyagából megformálta az embert és életet lehelt bele. Az ember világban elfoglalt különleges helyzetét hangsúlyozza, hogy őt Isten, a többi teremtménnyel ellentétben, közvetlenül teremtette meg. Egyedül ő lesz képes arra, hogy Istennel kapcsolatba lépjen.

[…]

A pogány missziót az első évtizedekben súlyos vita kísérte: kötelezni kell az evangéliumhoz megtérő pogányokat a keresztségen kívül az Ószövetség rituális törvényeinek megtartására is? A teológia nyelvén a kérdés így hangzik: az ember üdvösségéhez elég-e egyedül a Krisztus keresztáldozatából áradó kegyelem, vagy továbbra is szükséges még Mózes törvényének megtartása. Az egész egyházat megmozgató hitkérdésben a Kr. u. 48-ban Jeruzsálemben az apostoli zsinat döntött.

Az üdvösséghez elég Jézus Krisztus kegyelme, ezért a megtérő pogányokat nem kell kötelezni Mózes törvényének megtartására. Az elvi döntés ellenére, mint Pál leveleiből tudjuk (Galata és Római levél), a viták és feszültségek csak lassan jutottak nyugvópontra.