A szerző olyan kérdéseket tárgyal, amelyekkel kivétel nélkül minden embernek egyszer szembe kell néznie. Életünk minősége attól függ, hogy milyen válaszokat adunk, milyen megoldásokat találunk ezekre a kérdésekre.

A boldogság gyökere Anselm Grün szerint ez: légy az, aki vagy, de ne forogj folyton saját éned körül. Ne csapd be magad. Fogadd le, hogy nem vagy hős, és ne fontoskodj. Dolgozz gyengeségeiden. De ne ragaszkodj hozzájuk. Engedd el őket. Fogadd el magadat kuszaságaiddal és ellentmondásaiddal együtt. Mert csak akkor jutsz tovább, ha el tudod viselni magadat. Csak akkor leszel emberi. Az tud másokhoz is jó lenni, aki önmagával irgalmas. Aki tudatos, az tud áldássá válni mások számára. Ne foglalkozz tehát azokkal az elvárásokkal, melyeket mások támasztanak veled szemben. Élj önállóan, és ne hagyd, hogy a külső nyomás határozzon meg. Ne igazodj, hanem keresd az összhangot a benned lévő legmélyebb maggal – és nemcsak önmagaddal fogod megtalálni a harmóniát, hanem mindig ki is tudod majd azt sugározni. Keress mély kapcsolatokat, és fogadd azokat ajándékként: a barátságban és a szerelemben. Higgy minden szeretetben – juss annak mélységére. Csak a szíveddel látsz jól.

Rohanás nélkül

Egy ázsiai közmondás így hangzik: „Ha sietsz, tégy egy kitérőt.” Aki tudatosan indul a felé, amit elvégezni szeretne, gyakran a legfontosabbat felejti el.

Annyira csak a feladatának gyors elvégzése lebeg előtte, hogy egyáltalán nem gondol arra, hogyan tudna a feladattal értelmesen megbirkózni, és mi mindent kellene még szem előtt tartania.

Aki a feladatához vezető úton kitérőt tesz, időt nyer, hogy átgondolja, valójában mit is kell tennie. Feladatát hatásosabban fogja elvégezni, mert tágabb horizontot nyert. És talán menet közben olyan megoldások jutnak eszébe, amelyekre soha nem jött volna rá, ha rögtön munkához látott volna.

[…]

Egyedül lenni

Egyedül és házasság nélkül élni – ez lehet elevenség és termékenység forrása. A szellemi hagyomány a házasság nélküli létet ráhagyatkozásnak ismeri. Ráhagyatkozom Istenre, hogy Ő vegyen szolgálatába, hogy Ő formálja bennem a képet, melyet rólam alkotott, hogy általam sajátos módon fejezhesse ki magát, és alakot ölthessen ebben a világban. És ráhagyatkozom az emberekre.  […]

Ha így élem meg az egyedülállóságot, akkor elevenség és termékenység forrása lehet. Az elevenségnek van egy olyan formája, melyet házasság nélkül jobban meg lehet élni, mint a házasságban. De ezt az elevenséget csak akkor érezhetjük meg magunkban, ha a szexualitást lelkiségünk forrásaként fedezzük fel, és azt minden életfolyamatba integráljuk.