A bencés szerzetes szerző – lelki tanácsadó, elmélkedések mélylélektani értelmezője –, ebben a könyvében bemutatja, hogy milyen erőforrások segítenek, hogy életünk, személyiségünk jó irányban fejlődjön.

Kilúgozottan, kiégetten, üresen. Sokak számára ez a mindennapok nyomása okozta állandósult állapot. Aki azonban kimerült, az elégedetlenné válik, elveszíti kreativitását, nem érzi többé önmagát. Anselm Grün meggyőződése: Sokan azért olyan kimerültek, mert zavaros forrásokból élnek: becsvágy, bizonyítási vágy, perfekcionizmus és problémás életminták sorvasztanak bennünket. Hogy állunk lelki energiákkal, amikor erőtlennek érezzük magunkat, és a „végünket” járjuk? Hogyan találok vissza életem forrásaihoz? Miből meríthetek erőt, anélkül, hogy kimerültté válnék? Minden életben megtalálhatjuk a tiszta forrásokat, amelyek megtisztítanak, felüdítenek, és termékennyé tesznek. Ezek azok az erőtartalékok, amelyeket már a gyermekkorban megalapozunk. A könyv szerzője megmutatja, hogyan juthatunk el ezekhez a forrásokhoz, és fakaszthatjuk meg őket.

Egy depressziós hölgy mesélte el nekem álmát egy világos fényről. Amikor felébredt, jobban érezte magát. Nincs sok értelme értelmezni ezt az álmot. Nagyobb segítséget jelent, ha belemerülök a belső fény képébe, és benne meditálok. Ezen a módon át tud törni a fény belső sötétségemen, és el tudja űzni azt. Akkor aztán jobban érzem magam. Érzem, hogy a fény forrása bennem van, és minden szeretne bennem mindent megvilágítani.

Akinek sikerül, az egyszerűen továbbálmodhatja az álmot. Megnézi az álomképet, és aztán szabad folyást enged fantáziájának. Gyakran aztán az álom olyan irányba megy, amely több elevenséghez és világossághoz vezet. A továbbálmodott álomban néha megmutatkozik pillanatnyi problémám megoldása.

[…]

Aztán képzeld el, hogy egy ember jön hozzád, aki gyakran sarokba szorít, és félelmet kelt benned, akivel nem szívesen beszélsz, akivel talán éppen konfliktusod van. Hogyan zajlana a beszélgetés, ha egészen azonosulnál belső önmagaddal, ha nem engednéd, hogy a másik rád kényszerítse játékszabályait, ha nem engednék, hogy a másik szavai sarokba szorítsanak? Hogyan tudnád látni a másikat, ha nem a másik agresszív stílusára összpontosítasz, hanem felismered a benne rejlő vágyat? Próbáld meg figyelembe venni a másik sebeit. És aztán képzeld el, mit szeretnél neki mondani, és hogyan szeretnél szólni hozzá...