A szerző bemutatja, hogy a mai kor emberéhez is szólnak Szent Teréz gondolatai, és segítenek a mindennapi küzdelmekben.

Tizenöt napot tölthetünk el Avilai Szent Terézzel. Írásaiban egy olyan lélek fejlődését látjuk, aki már fiatalon alapvető kérdéseket tesz fel magának, aki harcol a bűnnel, aki már teljes lendülettel átadja magát Krisztusnak, mégis újra és újra fel kell fedeznie, hogyan kapcsolódhat hozzá a mindennapokban, vagy hogyan ismerheti fel őt a kegyelmekben, amelyeket neki juttat. A szerző bemutatja, hogy a mai kor emberéhez is szólnak Szent Teréz gondolatai, és segítenek a mindennapi küzdelmekben.

Urunk, a belső imához két fél kell. Te mindig itt vagy, nekünk azonban jelenléted be kell helyezkednünk, és meg is kell maradnunk benne. Minden ezen múlik. Teréz számára azután – és bizonyára számunkra is – felvetődik a kérdés, hogy mit tegyünk a jelenlétedben. De mindent a maga idejében. Először is legyünk barátodként veled, melletted.

Ez már az első pillantásra is azt jelenti, hogy az imában az, ami hasznára van a léleknek, nem a sok gondolkodás, hanem a sok szeretet (vö. AK 5. fej.).

[…]

Igen rövid ideig tartott, de ha sok évig élnék is, lehetetlen volna elfelejtenem. A bejárta hosszú szűk sikátornak látszott, mint egy igen alacsony, sötét és szűk sütőkemence. Úgy tűnt, mintha a talaj valami olyan vízből volna, mint a nagyon mocskos és dögletes szagú sár, és sok szörnyű féreg volt benne. A végén falba vájt üreg volt, mint egy faliszekrény, s abba belepréselve láttam magamat. (Ö 32.1.)

[…]

Értsük meg jól, miről van szó. A keresztény tökéletesség lényege –Teréz számos hangnemben elismétli ezt – nem az, hogy sokat gondolkozzunk, hanem, hogy nagyon szeressünk. Mindannyian ismerjük azt az anekdotát, amely Gonzága Szent Alajos „fioretti”-jéből való. Arról beszélgettek két társával, hogy mit tennének, ha haladéktalanul meg kellene jelenniük az Úr előtt. Az egyik azt felelte, meggyónna, a másik azt, hogy kápolnába menne. „Nos hát, – felelte a szent – én tovább labdáznék, mert ebben a pillanatban ezt kéri tőlem az Úr.” Minden pillanatban igent mondani Isten akaratára, szeretettel vállalni azt a helyzetet, amiben vagyunk, ebben foglalható össze a törvény és a próféták! Erre az egyesülésre vágyott, ezt kereste Teréz egész életében.