Régi hidak mellett elhaladva gyakran láthatunk egy papot ábrázoló szobrot, karingben, stólával, birétummal a fején, egyik kezében keresztet és pálmaágat tartva, a másik keze mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak, s a gyónási titok vértanú szentje ő, Nepomuki Szent János. Életét történelmi adatokból, és a hozzá fűződő legendákból ismerhetjük meg.

A legenda szerint 1350 körül született Dél-Csehország Pomuk (ma Nepomuk) városában, eredeti nevén Wolffin János. Szegény parasztszülők kései gyermeke volt. Születéséért sokat imádkoztak a szülők.

Szegény családból származott ugyan, de mégis tanulhatott. Jogi tanulmányai befejeztével gyorsan haladt előre az egyházi ranglétrán. Jentzenstein (vagy Jenstein) János, akkori prágai érsek általános helynöke lett, a prágai székesegyház kanonokja. Mint egyházi méltóságot és szónokot, egész Prága ismerte.

Beszédei hatására sokan javították meg életüket a szentgyónás által. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóakaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvá vált. Egy alkalommal, amikor Vencel a Hradzsinban lakomázott, szakácsa nem sütötte meg eléggé a neki szánt kappant, mire a király nyársra kötöztette, és elevenen megsüttette a szakácsot. János szigorúan megrótta a királyt, ezért ő is börtönbe került, ahol több napon át étlen-szomjan szenvedett. A király ezután szerette volna megtudni, hogy mit gyónt Jánosnak a felesége. Megpróbálta Jánost szóra bírni azzal, hogy püspökséget ígért neki, vagy a visegrádi prépostságot, amellyel kancellári cím, évi százezer arany jövedelem járt, de János csak hallgatott. Ezután ismét megkínozták. Maga Vencel király is ütötte, fáklyával sütögette oldalát.

Ezután éjszaka, Krisztus mennybemenetelének vigíliáján kivezették a Moldva folyó partjához, ott fejét a lábához kötözték, a száját egy fapecekkel szétfeszítették, majd a prágai hídról a folyóba taszították. Egy csodás fényjelenség – a víztükrön úszó gyertyalángok – jelezték a királynénak, hol keressék a holttestet.

Egy másik legenda szerint a Moldva annyira leapadt, hogy megtalálhassák. A prágai Szent Vid-székesegyházban temették el. Amikor sírját felnyitották a szentté avatáskor, nyelvét – amely mindvégig hallgatott – épen találták. A sírfelirat halálát 1383-ra datálja.

Szentté avatási eljárását már a 16. században elkezdték, de csak 1729-ben fejezték be. Ünnepe május 16-án van. Patrónusa a gyóntató papoknak, mindazoknak, akik méltatlan rágalmak miatt szenvednek, akiknek hivatali titkot kell őrizniük. Védelmező az árvizekkel szemben is, és a vizekkel kapcsolatos embereknek: molnároknak, dereglyéseknek, hídvámosoknak, és azoknak, akik a kölcsönös bizalom és párbeszéd segítségével akarják boldogítani az emberiséget.

• Nepomuki Szent János legendája
• Kilenced
• Litánia Nepomuki Szent Jánoshoz
• Imádság
• Elmélkedések a szentgyónásról
• Énekek