Pereira atya (1933–2012) indiai katolikus pap. Tanulmányait Rómában végezte. Pappá szentelése után 1972-ben ismerkedett meg a karizmatikus megújulással. Lelkigyakorlatokat kezdett tartani püspököknek, papoknak és híveknek. 1976-ban Dél-Indiában 700 papi-szeminaristának tartott lelkigyakorlatot a megújulásról. Ezután megkezdte a gyógyító szolgálatot is. Később pedig az ördögűzés ima-szolgálatát. A világ sok országába hívták lelkigyakorlatot tartani. A kilencvenes években alelnöke lett a Nemzetközi Exorcisták Társaságának. Majd a Nemzetközi Karizmatikus Megújulás Tanácsának is tagja lett.

Könyvében személyes tapasztalatait írja le, ez adja írásának különös értékét. A gyógyító és szabadító ima-szolgálat alapkérdéseiről szólva utal arra, hogy nekünk, keresztényeknek Jézus küldetését kell folytatnunk. Ez valósul meg, amikor Isten igéjét tovább adjuk és imádkozunk testvéreink gyógyulásáért és szabadulásáért.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretnék megismerni a gyógyító ima-szolgálat szépségét és örömét.

(Katona István atya) 

Létezik azonban a rossznak egy másik forrása is, amelyet az Egyház a Karizmatikus Megújulásnak köszönhetően tudatosított jobban. A rossz nem csak bennem létezik, de a körülöttem élő emberekben is, a társadalomban, amelyben élek, a férjemben vagy a feleségemben, a családomban, a munkahelyemen, a szomszédokban, a plébániai közösségben, az országban. Ez azt jelenti, hogy az emberek nyomást gyakorolnak rám, kísértenek, sebeket ejtenek rajtam, megnehezítik az életemet. Ez a rossz második forrása. Ennek leküzdéséhez van szükségünk arra, amit „belső gyógyulásnak” nevezünk – erről is szó lesz a lelkigyakorlatunk során.

[...]

Csendben imádkoztam hát, és láttam, hogy ez   gyümölcsöket terem. Rájöttem arra is, hogy az új, különösen a Keletről származó vallási mozgalmak szinte ugyanakkor jelentek meg Nyugaton, amikor a Karizmatikus Megújulás az Egyházon belül. Maharishi Mahesh Yogi-t azzal a megbízással küldte a guruja Nyugatra, hogy az Indiában hagyománynak számító jóga meditációt ültesse át tudományos, vagy inkább áltudományos formába, hogy a nyugati világ elfogadja azt. Ez 1961-ben kezdődött Nyugaton, és céltudatosan történt.

[…]

Egyszer megkértek, tartsak előadást. Azt mondtam, nem tudok. De addig bátorítottak, hogy végül elvállaltam, és jól sikerült. Később meghívtak, hogy csatlakozzam azokhoz a csoportokhoz, akik a karizmatikus lelkigyakorlatokat vezették, és egy idő után már egyedül tartottam különböző programokat. Így tehát az első dolog, ami a Megújulásba vonzott, az volt, hogy megtapasztaltam Isten Igéjének erejét és az iránta megnyilvánuló igényt.