Teréz, az aranyszázad asszonya, a sáncaival büszkélkedő Avila nemes városának leánya, mely város jelszava „Antes qeubrar que doblar” azaz: „ inkább összetörni, mint meghajolni”. Hasonlóan Amerika meghódítására indult fivéreihez, Teréz is a konkvisztádorok, a hódítók csapatához tartozik. De nem saját dicsőségét keresi, de még csak a spanyol királyét sem.

A Terrae incognitae, az ismeretlen földek, ahol „kockáztatja életét”, a belső életet jelentik, ahol a kegyelem által elnyeri Isten dicsőségét. Új távlatokat hódít meg és rettenetes küzdelmeket folytat. De ezek a lelki csatározások vezetik el a bensőséges lelki élet, az istenkapcsolat új tájaira.

Kopernikusz forradalma – ha lehet így mondani – abban áll, hogy egész létének középpontjába Jézus Krisztust helyezi. Teresa de Ahumada Jézusról nevezett Teréz lesz. Arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztus Szent Embersége megkerülhetetlen a hiteles keresztény élethez. Ő az „igazi barát” (Ö 22,6)

Teréz arra hív, kövessük őt ezeken az ösvényeken, menjünk A belső várkastély egyik lakásától a másikig, míg csak el nem érünk lényünk legmélyére, oda, ahol a Szentháromság lakozik, aki a „maga képére és hasonlatosságára” (Ter 1,26) alkotott meg minket.

A hagyomány szerint az Ahumada nevet egyik őse kapta a mórok elleni háború kitörésekor, mégpedig egy hőstette következtében: három fiával együtt egy toronyba zárva, azt inkább felgyújtotta, semmint hogy megadja magát. Végül a vastag füstnek köszönhetően kiszabadult ebből a füsttel (ahumada) borított toronyból; a füst motívum azóta szerepel családi címerén.

[…]

1560 tavaszán ismét egy olyan kegyelmet kap, ami több alkalommal meg fog újulni. Balján egy hosszú arany lándzsát tartó kerubot lát, „a lándzsa hegye végén egy kis tüzet” (Ö 29,13). Ezt a lándzsát az angyal Teréz szívébe meríti, egészen a belsejéig nyomva: „Amikor kivette, mintha magával vitt volna, engem pedig teljesen felgyullasztott Isten nagy szeretetére” (Ö 29,13). Ez a szívsebzés (transverberatio) nagy kegyelme. Teréz szíve az isteni szív ritmusára kezd verni. Isten megváltó szeretetét közli az egész emberiséggel. Isten így készíti elő alapító művére.

[…]

Ez idő alatt Terézia Anya továbbra is a testvérek számára alapítandó kolostorra gondol. Antal atyának, a Szent Anna kolostor perjelének nyílik meg, aki azonnal azt javasolja, hadd legyen ő az első „szemlélődő kármelita testvér”. Csakhogy Teréz kételkedik alkalmasságában. Nyáron két Salamancában tanuló kármelita fiatal jön Terézt üdvözölni. Egyikük, Szent Mátyásról nevezett János (hamarosan Keresztes János!) megemlíti, hogy szeretne belépni a karthauziakhoz. Teréz megmutatja neki, hogy nagyobb dicsőséget adna Istennek, ha „szemlélődő kármelita” lenne. Juan beleegyezik, de csak „azon feltétel alatt, hogy nem kell soká várnia” (AK 3,17). Van tehát két testvér, de nincs ház…