„…a fölvetett témák összetettsége megmutatta, hogy szabadon folytatnunk kell néhány tanbeli, erkölcsi, lelkiségi és lelkipásztori kérdés elmélyítését. A lelkipásztorok és teológusok reflexiója, amennyiben hűséges az Egyházhoz, tisztességes, valósághű és kreatív; segít majd bennünket a világosabb tájékozódásban. A médiában vagy a sajtóban – de még az Egyház szolgái között is – megjelenő viták a mindent kellő megfontolás vagy alap nélkül megváltoztatni akaró féktelen vágytól egészen addig a magatartásig mennek, amely minden általános szabályozás vagy néhány teológiai megfontolásból levont túlzó következtetés révén szándékozik megoldani.” (Ferenc pápa)

E belső lelki megfontolás nyomán született az Amoris laetitia, amely elsősorban lelkipásztori szempontok mentén haladva megerősíti az evangéliumi tanítás változhatatlanságát, ugyanakkor a szeretet és az irgalmasság szellemében önvizsgálatra, a testvéri odafigyelés fontosságára, az önhibájukon kívül reménytelenségbe süllyedt házasfelek és családtagok segítésére bátorítja a püspököket, a lelkipásztorokat és minden katolikus hívőt, hiszen – ahogy a Szentatya a buzdítás 1. pontjában írja – „A házasság válságának számos jele ellenére a család utáni vágy továbbra is eleven, és ösztönzi az Egyházat, főként a fiatalok között. E vágy válaszaként a családra vonatkozó keresztény üzenet valóban örömhír.”