Az őrangyalban való hit – amennyiben egyáltalán létezik – a legtöbb embernél még „gyerekcipőben” jár. Közben az Egyházban és a világban valóban végső idők harca dúl a jó és a rossz között, a jó és a gonosz szellemek között.

Ahhoz, hogy e harcban fenn maradhassunk, soha ennyire, mint napjainkban nem volt szükség a szent angyalok ismeretére. Tudnunk kell segítségükről és tisztelnünk kell őket. Ez azt jelenti,hogy „felnőtt módon” törekedjünk kapcsolatot teremteni velük.

Ebben a kis könyvben, hét lépcsőfokban részletesen bemutatjuk az ezzel kapcsolatos lehetőségeket és esélyeket.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy angyal és ember, teremtésüknél fogva lényegesen különböznek egymástól. Ami nem zárja ki azt, hogy az Isteni gondviselés eleve egymáshoz valónak rendelte őket. Belső rokonságuk alapján egyedülálló kettősséget képeznek, és így képesek nagy küldetést teljesíteni az egyházban és a világban. Ilyen értelemben az angyalunk valóban szellemi testvérünk, sőt a másik énünk (a jobbik énünk). Kívánatos lenne, hogy az ember arra törekedjék, hogy jóságban és tisztaságban, amennyire csak lehetséges, hasonlítson kísérőjére.

[…]

Gyakran felmerül a kérdés, hogy az angyalok itt ajánlott tisztelete nem kisebbíti-e az Isten iránti szeretetet és imát, amellyel Neki tartozunk. Amikor az angyalunkkal beszélgetünk, nem szükségszerű, hogy ez az Isten jelenlétében élés rovására történjék. Sem a Szűz Anya iránti élő kapcsolat rovására – ahogy Grignion Szent Lajos tanítja – vagy más imaforma vagy imamód rovására. Az angyal természetesen nem foglalhatja el szívünkben Isten vagy Mária helyét. Nem is akarja! Hiszen az angyalnak is Isten a nagy és egyetlen szerelme. Ez érvényes minden angyalra és szentre.

[…]

A szent őrangyalnak való felajánlás tulajdonképpen mindenki számára, aki felfedezte az angyalt az életében, magától értetődő kellene, hogy legyen. Isten a maga jóságában és gondoskodásában kérés nélkül küldött az égből mindegyikünknek egy ragyogó angyalt testvérül és kísérőül a földi életre. Igazságos, hogy ezt legalább egyszer kifejezetten meg is köszönjük, azzal az ígérettel, hogy szívesen engedjük, hogy vezessen, és engedelmeskedni fogunk neki.