A rendszerváltozást megelőző évtizedek oktatás- és kultúrpolitikája figyelmen kívül hagyta vagy elhallgatta irodalmunk nagyjainak transzcendens iránti érzékenységét. Ezzel a magyar irodalom igen fontos vonulatát szorították háttérbe, s a vallásos líra olyan költőóriásait sajátították ki egy istentagadó ideológia számára, mint Ady Endre, Tóth Árpád vagy József Attila.

Tomka Ferenc rendhagyó irodalmi sétája Balassi Bálinttól a 20. század végéig vezeti az olvasót, hogy bemutassa: bár költőinkben más földi és „metafizikai hatalmasságok” is küzdöttek, Isten soha nem hallgatott el bennünk; időről időre felszínre bukkant verseikben. Balassi korában a vallásosság még természetes a költészetben. Rákóczi Ferenc, a katolikus fejedelem lírája elválaszthatatlan Istentől. Ám sokak számára újdonság lehet Petőfi Sándor vagy az ateistának tartott Csokonai Vitéz Mihály „másik arca”, és újdonság lehet az Istenkereső József Attila vagy Ady Endre, akiket a szocialista irodalom-oktatás évtizedeken keresztül a munkásmozgalom költőiként mutatott be.

Ajánljuk mindazoknak, akik szeretnék mélyebben megismerni költészetünk egy fontos vonulatát: a vallásos lírát.