Ha van test- és lélekápolás, szükséges, hogy legyen házasságápolás is, a kapcsolat megfelelő boldogságszinten tartása. Ez a „szinten tartás” áldozatok nélkül nem lehetséges. De a jó házasság minden áldozatot megér. Ám áldozatot hozni úgy, hogy az nem tűnik annak, valójában csak az képes, aki ismeri Önmagát odaáldozót, és kapcsolatban van vele.

Ki ne akarna boldogan, békében, szeretetben élni mindazokkal, akikkel Isten így vagy úgy, szorosabb vagy tágabb szeretetkötelékkel egybefűzte az életét? Gyökössy Endre, a neves lelkész-pszichológus könyve ehhez kínál gyakorlati útmutatót.

A két legalapvetőbb szeretetkapcsolat – férj-feleség, szülő-gyermek – mellet szó esik a lelki barátságról, tanácsokat kaphatunk egymás lelki megsegítéséhez, lelkigondozásához. Megismerhetjük a nem házasok problémáit, sok megoldási lehetőséggel együtt.

Megismerünk három csepp „olajat” is, amelyek szeretetkapcsolatainkat hivatottak „olajozottabbá”, áldottabbá varázsolni.

Mit lehet csinálni az ösztönökkel? Hitben és tudatosan lehet szublimálni az ösztönéletet is. Ez azt jelenti, hogy egy magasabb síkon éljük meg és szolgálatba állítjuk az ösztönéletet. Nem elnyomni kell, hanem fölemelni, és ott megélni!

Példát mondok, hogy világos legyen.

Egy Indiáról szóló útleírásban olvastam, hogy több száz évvel ezelőtt irtózatos probléma volt az indiai falvak számára a sok elefánt. Elefántcsordák törtek be a kis falvakba, és összevissza gázolták a vetést, a kunyhókat. A szegény földművesek generációkon keresztül nagy botokkal verték vissza őket az őserdőbe. Így próbálták visszaszorítani, távol tartani maguktól a vad elefántokat. Ám egy idő után belátták, hogy ez nem megy. Akkor másik módszerhez folyamodtak. Gödröket, csapdákat kezdtek ásni a települések körül, s a nagy testű ormányosok beleestek azokba. De mivel az indiaiak hitük miatt nem ölnek állatot, kénytelenek voltak etetni az elfogott elefántokat. Akkor meg arra ment rá mindenük…

Hát akkor mit csináljanak a vad elefántokkal?

Végre megtalálták a megoldást: nem zavarjuk, nem nyomjuk vissza őket a dzsungelbe, és nem tápláljuk őket a gödrökben – hanem megszelídítjük és munkába állítjuk őket, jóra használjuk fel az erejüket!

Sikerült nekik befogni, munkába állítani a vad elefántokat. És Indiában ma is az elefánt a motor, a traktor, a legolcsóbb munkaerő.

Nos, miért mondtam el ezt a példát? Mert az ösztönökkel is hasonló a helyzet.

Az ösztönöket is vissza lehet nyomni a tudatalatti dzsungelébe; de mindennap újra és újra vissza kell zavarni őket, mert mindig letipornak valamit. Visszazavarhatjuk a szexuális ösztönt, az érvényesülési ösztönt, az anyaság ösztönét, de ez a „hajkurászás” irtózatos feszültségeket okoz.