A népszerű szerzőpáros könyvében azt hangsúlyozza, hogy a nevelésben minden a szülők és a gyerek közötti szeretetkapcsolaton múlik. Ahhoz, hogy gyermekünk egészségesen fejlődjön, elengedhetetlenül fontos, hogy betöltsük érzelmi szükségleteit.    

Minden gyermek – és felnőtt – alapvetően öt kommunikációs csatorna egyikén fejezi ki és fogadja be a szeretetet. Hiába halmozzuk el például gyermekünket ajándékokkal, ha ő arra vágyik, hogy leüljünk vele játszani. Csak akkor fogja igazán érezni a szeretetünket, ha felismerjük és beszéljük a számára legérthetőbb szeretetnyelvet. A könyv üzenetének alkalmazásában szemléletes esetleírások és gyakorlati útmutatások segítik az olvasót.

Feltétel nélküli szeretettel kell megtöltenünk gyermekünk érzelmi tankját, hiszen az igazi szeretet mindig önmagáért szereti a gyermeket, nem pedig azért, amit tesz. Függetlenül attól, hogy mit cselekszik (vagy éppen mit mulaszt el), szülei szeretik őt. Sajnos sok szülő feltételekhez köti szeretetét, és gyermeke teljesítményétől teszi függővé. Ez gyakran társul azzal a nevelési módszerrel, amely ajándékokat, jutalmakat és kiváltságokat adományoz a gyermekeknek, amennyiben elvárásoknak megfelelően viselkedik vagy teljesít.
Természetesen szükséges, hogy jutalmazzuk és fegyelmezzük gyermekünket – de csak azután, hogy teletöltöttük érzelmi tankját, amelyet kizárólag kiváló minőségű „üzemanyaggal”, azaz feltétel nélküli szeretettel tölthetünk meg. (S mivel ez a tank időnként kiürül, újra és újra tele kell töltenünk.) Csak így vehetjük elejét az olyan negatív érzéseknek, mint a neheztelés, szeretethiány, bűntudat, félelem vagy bizonytalanság. Akkor érthetjük meg gyermekeinket, és akkor tudjuk korrigálni a helytelen viselkedést, ha szeretetünket nem kötjük feltételekhez.

[…]

A gyermek fegyelmezésében a szülők játsszák a fő szerepet, mivel ők közvetítik utódaik számára kultúrájuk általánosan elfogadott erkölcsi kívánalmait. A csecsemők teljes mértékben szüleik irányítására vannak utalva. Az ő felelősségük, hogy gyermekükkel betartassák a szabályokat, és irányítsák viselkedését. Például nem engedhetik meg kisgyermeküknek, hogy tűzbe másszon, bármennyire is elkápráztatja őt a lángok látványa. Később, amikor már tud járni, nem hagyják egyedül kimenni az utcára, nehogy elgázolja egy autó. A gyógyszereket és vegyszereket pedig tanácsos zárt helyen tartani, ahol a gyermekek nem férnek hozzájuk.
Több mint egy évtizedre van szükség ahhoz, hogy a kisgyermekkori teljes függőség állapotából viszonylagos önállóságra és önfegyelemre neveljük gyermekünket. A szülők felelőssége, hogy gyermekük az éretté válásnak ezen az útján járjon. Félelmetes feladat ez, melyhez bölcsességre, találékonyságra, türelemre és rengeteg szeretetre van szükség.

[…]

Az egyedülálló szülő rendkívül sebezhető a másik nem részéről, s fennáll a veszélye annak, hogy visszaélnek a helyzetével. Mivel ki van éhezve a szeretetre, előfordulhat, hogy olyan személyt fogad bizalmába, aki szexuálisan, anyagilag vagy érzelmileg kihasználja. Rendkívül fontos tehát, hogy körültekintően megválogassa, kit fogad bizalmába. A szeretet legbiztonságosabb forrásai a régi barátok, akik általában tágabb családját is ismerik. Egy meggondolatlanul kötött kapcsolat még jobban összekuszálja és megterheli az egyedülálló szülő és gyermeke amúgy sem könnyű életét.
Gyermekünkben hatalmas szeretetforrás rejlik. Szíve mélyén őszinte szeretettel ragaszkodik hozzánk, és arra van szüksége, hogy támaszt nyújtsunk számára. Sherill és Prudence Tippins pszichológusok szerint „a legtöbb, amit gyermekünknek adhatunk: érzelmi, fizikai, lelki és értelmi egészségünk”. Bármilyen fájdalmas is, tudomásul kell vennünk, hogy talán éveken át egyedül kell nevelnünk őt. Ez idő alatt pedig életpéldánkkal kell kijelölnünk számára az utat az érett és felelősségteljes felnőttkor felé.