Nagypapa és kis unokája a kertben sétálgatva gondolkodnak életről, halálról, mennyországról.

A könyv szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak kíván segíteni abban, hogy egyszerűen és világosan beszélgessenek a gyerekekkel az elmúlásról általában vagy egy családtag, ismerős haláláról.

– Milyen a mennyország? – kérdezte Veronika.
– Nem tudom pontosan – felelte nagypapa. – Képzeld el, hogy kiscsirke vagy, aki még nem kelt ki a tojásból! Odabent minden homályos. Azután egy napon felreped a tojáshéj, és te kibújsz a színes és fényes, sosem látott világba!
Veronika lehunyta a szemét. Kiscsirkének képzelte magát, aki épp most kel ki a tojásból nagypapa napsütötte kertjében. Amikor kinyitotta szemét, a nap szikrázóan ragyogott. Gyönyörű volt a kert!
– Mások leszünk a mennyben, mint most vagyunk – folytatta nagypapa –, de azért fel fogjuk ismerni egymást. És abban az új testben sosem érzünk majd fáradtságot vagy fájdalmat. Gondolj csak arra, amikor a kis hernyó bebábozódik! Akkor nem túl szép, de azután…
–… pillangó lesz belőle! – fejezte be Veronika. Gyönyörű lepkének képzelte magát, és karjával csapkodva futni kezdett a kertben.
– Emlékszel, amikor tavaly nyáron pipacsmagokat gyűjtöttünk? – kérdezte nagypapa. – Fekete porszemnek látszottak, de tudod-e, mi nő belőlük az idén?
– Pipacs! – kiáltotta Veronika.
Nagypapa ásni kezdett vadonatúj ásójával.
– Ide nézz, nagypapi! Egy cseresznyemag! – kiáltotta Veronika.
A cseresznyemag felrepedt, és gyönge kis hajtás kígyózott ki belőle.
– Ez a kis csíra odalenn, a sötét földben indult növekedésnek –mondta nagypapa.
– Ma még apró magocska, de évek múlva virágzó cseresznyefa lehet belőle is, amely csak úgy roskadozik a terméstől! Akarod, hogy visszaültessük?
Veronika tapsolt örömében. Nagypapával óvatosan visszaültették a cseresznyemagot a földbe. Ez kettejük titka lesz!