Férfi és nő különbözik. Gondoljunk csak egy bevásárlásra: a pár női tagja önfeledten járja a boltokat, felpróbál ezt-azt, végül semmit sem vásárol. A férfi mindezt felesleges időpocsékolásnak érzi, főleg azután, hogy párja nem is vásárolt semmit. Van, hogy ugyanazt nézik, mégis mást látnak. Olyanok, mint a varázsképek: ha sokáig nézzük, nem tudjuk eldönteni, hogy kelyhet vagy két arc profilját látjuk. Ez a kis kötet férfi és nő kapcsolatát kutatja, miközben rávilágít arra, hogy a másik fél miénktől eltérő tulajdonságai és gondolkodásmódja a sajátukba integrálva hasznos lehet, s végző soron a kapcsolat egységét erősíti. A kiadvány egy női lelkinap előadásanyagait tartalmazza.

Védtelenül, ugyanakkor megbecsülve

Egy nőnek az rombolja le az önbecsülését, hogy önmagát gyöngének megtapasztalva attól fél, hogy a számára fontos személyek kevésbé fogják szeretni, szélsőséges esetben talán el is hagyják őt. A férfi sebezhető pontja az attól való félelem, hogy hibái miatt megvetik és senkinek nézik. A férfi gyöngeségében nem arra vágyik, hogy hibájával szembesítsék, hanem pontosan ilyen esetekben szeretné átélni, hogy tisztelik őt.

Reinhard Mey egyik dalában köszönetet mond feleségének azért, hogy a mindennapok viharaiban a „vállára borulhat”, és eközben „védtelen lehet”. Ha egy férfi gyengeségében egyszerre éli meg, hogy védtelen, mégis tisztelik, akkor önbecsülése erős és teherbíró lesz. John Gray, amerikai terapeuta szerint egy férfinak különösen akkor van szüksége felesége szeretetére, amikor hibázott, s ez kínos neki, ezt sajnálja vagy szégyelli. A legnagyobb megaláztatást az jelenti számára, ha felesége érezteti vele hibáját, ahelyett, hogy újra megajándékozná nagyrabecsülésével. A férfiaknak gyakran azért egyik nehezükre egy nagy hibáért bocsánatot kérni, mert attól félnek, hogy megtagadják tőlük a bocsánatot. Túlságosan fájdalmas dolog a számukra, hogy beismerjék: csődöt mondtak.

A Bibliában szépen megfigyelhető, hogy Jézus ezen az érzékeny ponton mennyire másként bánik a férfiakkal, mint a nőkkel. Ennek egyik tipikus esete Jézus találkozása Péterrel, miután Péter elárulta őt (Jn 21,15). Jézus egy szóval sem említi Péter szégyenletes kudarcát, hanem kérdésével háromszor is kifejezi, hogy Péter hűsége most is ugyanolyan sokat jelent számára, mint korábban: „Jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Az apostol válaszára nem együttérző szavakkal reagál, amelyek Péterben újra felkavarnák a megalázottság érzését. Ehelyett bizalmát azáltal mutatja ki, hogy egy különleges feladattal bízza meg: a fiatal egyház élére állítja Pétert.