A könyv kiváló lehetőség önmagunk jobbítására, önnevelésünk megvalósítására. Állítsunk magunk elé eszményeket, amit követhetünk, ami irányt mutat. Ezt fejti ki Kentenich atya részletesebben, hogy ez miként tud motiválni. Tűzzünk ki különleges jófeltételeket, amik által nemesedhetünk! Írjunk egy lelki napirendet, ami alapján könnyebben tudjuk lelkiéletünket rendszeresebbé tenni a nap folyamán. Mindezek megvalósításához nyújt segítséget e füzet.

A P.E. hatékonyságát az időben biztosítom. Van a napnak három időszaka, amelyet különösen is ki kell használnom, hogy a személyes eszmény szempontjából formáljam az egész embert: a reggel, a délidő és az este. Ezekben az időpontokban ismét meg akarom ragadni a jófeltételemet; azaz látni akarom, hogy a szeretetre való törekvésemet újra a kezembe veszem. Félre minden mással! Milyennek kell a jófeltételemnek lennie? Úgy a személyes eszménynek, mint a különleges jófeltételnek világosnak, szilárdnak és konkrétnak kell lennie. Nem álomszerűnek mint amilyen az „ez Isten akarata, légy tehát csendben!” vagy a „minden csak nyomorúság ezen a világon, mit számít a kereszt a dicsőséghez képest!” Nem, ez nem jó! A jófeltételnek valami szilárdnak, világosnak, határozottnak kell lennie. Ha észreveszem, hogy itt vagy ott rabul estem, függőségben vagyok (mások ítéletétől), akkor jobbról is meg balról is vágnom kell, hogy bensőleg függetlenné váljak mások ítéletétől. Ha ezt így megteszik, ahogy mondtam, látni fogják, hogy már nem is fognak tudni másképpen élni. Ehhez szükség van némi magányra. Ne tévesszék szem elől a nagy hallgatás jelentőségét sem, természetesen értelemszerűen alkalmazva a mindenkori helyzetre.

[…]

Érzelmi érettség. A hátteret ismét az intellektuális és/vagy az ösztönös ember alkotja. Egyik sem ismer érzelmet. Az egyik az ösztönt imádja, a másik az értelmez, a szívet azonban nem ismerik. Ehhez jön aztán a kollektivista (tömeg)ember, aki a szívét teljesen elveti. Itt áll előttünk a mai „teljesen szétbombázott” ember, aki a külső benyomások, a kereszt és a szenvedés miatt teljesen elfelejtette kifejleszteni az érzelmi világát. Máriánál, az ő történelmi életében az érzelmi fejlettség csodálatosan szép vonásait találhatjuk. Ezek benne vannak a Szentírásban. Mária küldetése nyilván az, hogy az igazi emberség képviselője és kezese legyen Isten Országában; úgy az Üdvözítő földi életében, mint fent az égben, ahol ő is mintegy ott ül, és szót kap a legszentebb Háromság tanácsában. Ott is az igazi emberség képviselője és kezese.