Teljesen természetes, hogy gyermekeink olyan időszakokat is átélnek, amikor nem akarnak templomba járni. Az ezek mögötti okok – a gyermekek életkorával összefüggésében – különbözőek lehetnek. De minden esetben fontos, hogy ne erővel és a tekintélyelvűség gyakorlásával próbáljuk jobb belátásra bírni gyermekünket. Vegyük figyelembe álláspontját. Ellenállását pedig tekintsük újabb lehetőségnek arra, hogy egy kicsivel több gondolatot oszthassunk meg vele arról, hogy számunkra miért is fontos a templomba való járás.

E könyv azoknak a gyermekeknek szól, akik számára olykor értelmetlennek tűnik, hogy templomba kell menniük. Különösen akkor, amikor mást is tehetnének helyette, például szundikálhatnának még egy kicsit az ágyukban, vagy játszhatnának egy jót.

Ezeknek a fiataloknak talán csak arra van szüksége, hogy templombeli tapasztalataikat történetekbe ágyazzuk, vagy hétköznapi élményeikhez, kapcsolataikhoz kössük. E könyv abban lehet a hasznukra, hogy élményeik kézzelfoghatóbbá és értelmezhetőbbé váljanak. Az ösztönös elutasítás így izgatott várakozássá alakul át.

Templomba menni olyan, mintha meglátogatnál valakit, akit szeretsz

Ha szeretünk valakit, akkor szeretnénk vele sok időt együtt tölteni, és arra vágyunk, hogy ő is velünk töltse az idejét. Ugyanez igaz Istenre is. Ha szeretnénk őt jobban ismerni, és közelebb érezni magunkat hozzá, akkor időt kell szánnunk arra, hogy meglátogassuk és beszélgessünk vele. Olyan ez, mintha titkos barátunk vagy nagyapánk lenne. Csak akkor kerülhetsz közelebb valakihez, ha egy kis időt együtt töltesz vele: tanultok egymásról, néha hallgattok, néha pedig beszélgettek.

[...]

Tegyétek különlegessé a vasárnapokat!

Azok a napok, amikor templomba mentek, különlegesek! És hogy ezek a napok még emlékezetesebbek legyenek, családoddal találjatok ki pár egyedi ötletet! Megtehetitek például, hogy amikor vasárnap reggelente hazaértek a templomból, mindig nagy reggelit csaptok kaláccsal, palacsintával, szalonnával, tojással. A reggeli különösen ízletes nagy adag nevetéssel, beszélgetéssel és a konyhai feladatokban való részvétellel. Reggelizés közben például felidézhetitek, mit is tanultatok a templomban, vagy megoszthatjátok gondolataitokat arról, milyen lehet Isten. Sőt megköszönhetitek, hogy milyen kiváló közös mulatságot adott nektek.