Torquato Tasso (1544–1595) nemcsak az olasz, hanem a világkultúrának is kiemelkedő alakja, aki az irodalom szinte valamennyi akkor létező illusztris, tudós műfajának kiváló művelője volt, de tartós, máig élő hírnevét elsősorban hőseposzának, A megszabadított Jeruzsálemnek köszönheti, melyet 1575-ben fejezett be.

A mű témáját a kortársak méltán érezhették aktuálisnak, hiszen Európa és az Oszmán Birodalom harca éppen azokban az években lépett döntő szakaszába, azzal a különbséggel, hogy már nem a Szent Sír felszabadítása volt a cél, hanem a mediterrán világ fölötti uralom megszerzése. Az eposz így egyszerre fejez ki történelmi, vallási és politikai motívumokat.

A történet a keresztes háborúk korában játszódik, amikor az egész keresztény világ összefog, hogy a Szent Sírt visszaszerezzék a muzulmánoktól. Bár a háború mát hat éve zajlik, a keresztes hadak még nem jutottak el Jeruzsálemhez. Isten akkor elküldi Gábriel arkangyalt a frank vezérhez, hogy a vezetésével kezdjék meg a város ostromát. Ezzel az eszménnyel veszi kezdetét az eposz, melyben keresztények és pogányok állnak egymással szemben, tragikus és megható szerelmek szövődnek, miközben véletlen és csodás események sora követi egymást.

A megszabadított Jeruzsálem századok óta töretlen népszerűsége és hatása nem véletlen – ezért is adja a Szent István Társulat az olvasó kezébe Tasso remekművét Hárs Ernő fordításában, mely a szerzőhöz méltó, magas költőiségű, formájában és szellemiségében egyaránt hű az eredeti alkotáshoz.