A Tiltott Ajtó trilógia második kötetében ezúttal egy ikerpár, Marilyn és Gregory csöppen a zöld sárkányok birodalmába, melyet elfoglalni készül a sötét sárkányok királya. A küzdelmekben nem kis szerepet vállaló testvérpár izgalmas kalandjai során önmagával is szembesül. A Greg gondolataiba beférkőző modern elképzelések, amelyek szerint az emberi szabadság és tudomány mindenek felett áll, a sárkánybirodalomban megkérdőjeleződni látszik. A gyerekek lépésről lépésre felismerik, hogy a törvények nem a szabadság gátjai, hanem azok ismerete apránként megnyitja az utat önmagunk rossz tulajdonságainak legyőzésére. Mi több, utat nyit vágyaik kibontakoztatására és a boldogságkeresés más formái, a másokért végzett tettek és az egymásért hozott áldozatok örök értéke felé.

– Milyen a királyné? Ő is cselszövő? Nagyon különbözőnek tűnik a testvérétől – érdeklődött Lyn, a királyné ideges aprólékoskodására gondolva.

– Nem találom gonosznak a királynét. Talán gyenge, de hűségesen jár a Mesterhez, és amióta a múlt nyáron megszületett törékeny kisfia, sokszor idehozza, remélve, hogy a gyógyítók fel tudják erősíteni. Mindig vele marad itt, és gyakran beszélget a Mesterrel. Egyszer láttam pityeregni, amint beszélt. Félek, hogy az egyetlen boldogsága a gyermeke maradt, de kétlem, hogy a kisfiú sokáig fog élni, hiszen annyira beteges. A múlt télen majdnem hazatért, mert a mellkasa annyira gyenge, és megfázott, ami gyakran halálos a nagyon fiatal sárkányoknál, de a Mesternek sikerült megmentenie.

[…]

A Hegy lábához vezető hepehupás lejtő bozótosán verekedték át magukat zihálva, amikor rájuk köszöntött az este. Addig gyalogoltak, amíg túl sötét nem lett ahhoz, hogy lássák az utat, aztán leültek és megpihentek, míg a feljövő hold elegendő fényt nem adott a folytatáshoz. Felettük derengett a Hegy. A meredek oldalait betakaró fákon keresztül átszűrődött a holdfény.

– Úgy gondolom, a legmeredekebb útvonalat kell választanunk – mondta Greg, amint egy bokorba kapaszkodott, hogy felsegítse magát, és kezét nyújtotta testvérének.

Lyn hirtelen megállt.

– Jaj! A pénztárcám! Emlékszel, miután beleestem a vízbe, a kabátzsebembe tettem, hogy biztonságban legyen. Utána elfelejtettem kivenni. Azt hiszem, ezúttal elveszítettem – mondta Lyn bánatosan.

[…]

Amint a segédszakács meglátta a királyt, hangosan védekezni kezdett, és a szabadon bocsátását követelve.

– Miért tartod őt fogva? – kérdezte Damor a nőstény sárkánytól.

A nőstény sárkány elmagyarázta neki, mi történt. Greg felkelt, és elmesélte Damornak az erdőben hallott beszélgetést, és azt, hogy meglátta, amint a segédszakács valamit épp a kis Mester elé dob.

Egy másik mérges morgás szaladt végig a csoporton, és a sárkánykuzin ismét az ártatlanságát bizonygatta.

– Engedjetek el! – vicsorogta.

Damor két harcost kéretett, hogy a sárkánykuzint őrizzék, a sárkányhölgy vonakodva elengedte.

– Gyere ide! – mondta Damor Gregnek. – Mutasd meg nekünk, mit dobott be a kerítésen.

Greg megmutatta, és hirtelen nagyon ostobán érezte magát – lehetséges, hogy az egész tévedés volt?