Szent Ágoston életművében a klasszikus egzegetikai mű a Beszédek János evangéliumáról (Tractatus is Joannis evangélium), amely egyben a latin nyelven írt egyetlen és legmonumentálisabb magyarázat a negyedik evangéliumhoz. Az egyházatya versről versre magyarázza az evangéliumot…

A kommentárnak az ad egyedülálló jelentőséget, hogy az a Szent Ágoston hagyta ránk, aki az ókeresztény kor egyik legnagyobb szelleme, ezért is tarthat számot érdeklődésre mindenkor. Nem helyettesíti a modern kommentárokat, de ezek sem teszik feleslegessé azt. Minden kor megírja majd a maga kommentárját, de Szent Ágoston magyarázata fog maradni, mert benne az egyház egyik legnagyobb tanítójának és teológusának elmélkedéseit halljuk, olvassuk.

16. Ám esetleg aggodalmaskodsz, és azt mondod, hogy kint keresztelkedtem meg, félek, hogy bűnösnek számítok, mert kint kaptam. Kezded már érteni, hogy miért kell sírnod. Az igazat mondod, hogy bűnös vagy, nem azért, mert kaptad, hanem mert kint kaptad. Tartsd meg tehát, amit kaptál, tedd jóvá, hogy kint kaptad! A galamb dolgát kaptad a galambon kívül. Két dolog, amit hallottál, „kaptad” és „a galambon kívül kaptad”. Amit kaptál, azt helyeslem, hogy kint kaptad, nem helyeslem. Tartsd meg tehát, amit kaptál, nem cseréljük ki, hanem elismerjük: a Királyom ismertetőjele! Nem leszek szentségtörő, helyreigazítom a szökevényt, nem változtatom meg a jelet.

[…]

11. „Jézus azt mondta neki, hogy adj innom. A tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. Azt mondja tehát neki a szamaritánus asszony: hogyhogy te, bár zsidó vagy, inni kérsz tőlem, aki szamaritánus asszony vagyok? A zsidók ugyanis nem közösködtek a szamaritánusokkal.” Látjátok az idegeneket, a zsidók egyáltalán nem használták az edényeiket. És mivel az asszony hozott magával edényt, hogy vizet merítsen, azért csodálkozott, hogy egy zsidó kért tőle inni, amit nem szoktak megtenni a zsidók. Ő pedig, aki inni kért, az asszony hitére szomjazott.

[…]

1. Valahol az evangéliumban azt mondja az Úr, hogy aki okosan hallgatja a szavát, annak hasonlónak kell lennie ahhoz, aki ha építeni akar, mélyebbre ás, amíg el nem érkezik a szilárd sziklaalaphoz, és oda nyugodtan tervezheti, amit a folyó áradása ellen épít; hogy amikor az eljön, inkább az épület erőssége verje vissza, minthogy a lendületével romba döntse a házat. Vegyük úgy, mintha Isten Írása egy szántóföld lenne, ahol valamit építeni akarunk! Nem vagyunk restek, sem a külsőségekkel elégedettek, ássunk mélyebbre, amíg elérünk a szikláig! „A szikla pedig krisztus volt.”