Növekedés és boldoggá válás

Szerző: Sr. Dr. M. Nurit Stoisek & Sr. M. Gertraud Evanzin

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-615-51493-1-3
Kiadó: Családakadémia Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 68
Méret: 105x171 mm
Kötés: puhafedeles

550 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

Ez a könyvecske a növekedés lehetséges útjairól szól nőknek. Ha végigtekintünk egy nő életének szakaszain, észrevehetjük, hogy a növekedésnek bizonyos ritmusa van. Ezt a ritmust a napi ritmushoz hasonlíthatjuk: minden napszaknak megvan a maga színezete, különleges varázsa, és megvannak sajátos kihívásai. Nem érezzük magunkat egész nap egyformán, személyiségünk mégis ugyanaz marad egész nap. Hasonlóan van ez a különböző életszakaszokban is: mindig én vagyok az, aki az egyes életszakaszokat megéli. De minden életszakasz új színnel és élményekkel gazdagít, mindegyik hozzátehet valamit bontakozó személyiségemhez.

Visszatekintve gyakran az az érzésünk, hogy gyorsan elszállt az idő. Életünk egyetlen napnak, egy pillanatnak tűnik. Azért olyan fontos minden pillanatot igazán megélnünk, hogy boldogok legyünk, hogy mindegyik a növekedésünket szolgálja.

Ebben a könyvben felfedezőútra indulunk, hogy megtudjuk, a különböző életszakaszokban hogyan növekedhetünk, és hogyan lehetünk boldogok nőként.

Ha személyes hivatásunkat mint növekedésünk kiindulópontját nem kezdjük el legalább felfedezni, lelkünk ebben az állandó változásban máshol keres kapaszkodót. Vannak, akik erősen ragaszkodnak ahhoz, amit megszoktak – a szülői házhoz, szokásokhoz, a megszokott környezethez stb. Egyfajta „Csipkerózsika-álomba” merülnek: az élet lehetőség szerint maradjon olyan, amilyen eddig volt. Későbbi életszakaszokban ez oda vezethet, hogy az ember úgy érzi, beszorították, és kitör, hogy végre megvalósítsa önmagát. Az effajta kitörés gyakran céltalan marad, ha továbbra is hiányzik a hivatás iránytűje.

A hivatásra mondott igen hiányát másképpen is szoktuk pótolni: erősen küzdünk, hogy önmagunk támasza legyük, hogy mindent tökéletesen csináljunk. Sok fiatal nő tartja így magát állandó stresszben.

A hivatás nagyon személyes dolog, melynek az a megtapasztalás az alapja, hogy Isten szemében egyetlen vagyok, s hogy Ő egyedi útra hívott el engem. Ez felszabadítóan hat. Az egészséges személyiség számára nem léteznek vetélytársak. Ahol ez a tapasztalat hiányzik, ott könnyen eluralkodik a perfekcionizmus, mely sosem nyugszik, és sosem tudja azt mondani: ez most elég jó, vagy azt: lehetek olyan, amilyen vagyok. Mindig ott van a becsvágy, hogy még jobban legyünk, nehogy másokkal szemben alulmaradjunk. Így túlzott elvárások elé állítjuk magunkat, s ez későbbi életszakaszokban lelki összeroppanáshoz vezethet.

[…]

Ennek az életszakasznak nagyon érzékeny pontja a kapcsolati háló: a „délutáni” nők gyakran meghatározó személyiségei, középpontjai egy-egy csoportnak. Az édesanyák életében ez az az idő, amikor már a gyerekeknek is van családjuk, s ezért egy egész nagycsaládot kell összefogniuk. Munkavégzésük utolsó éveiben az ilyen korú nőket gyakran rálátásuk, „beavatottságuk” miatt keresik. Elég tapasztalatuk van ahhoz, hogy bizonyos munkahelyi „játszmákon” átlássanak, eléggé higgadtak, hogy a lényegtelen dolgokkal ne foglalkozzanak, s ugyanakkor (még) elég energiájuk van, hogy szükség esetén változtatásokat érjenek el.

Ideális lehetőség, hogy személyiségünk minden erejét még egyszer bevessük! De a nehézség is itt vár ránk. Mert bármennyire is keresettebbnek érzik magukat a „délután asszonyai” emberi s gyakran munkahelyi tapasztalataik miatt, a környezet elismerése valahogy mégis elmarad. Bizonyos természetességgel várják el és fogadják szolgálataikat. Ha érkezik egyáltalán valamilyen reakció, akkor az gyakran fiatalabbak kritikus megjegyzése, akik úgy érzik, hogy az idősebb elbizonytalanítja őket önértékelésükben. Könnyen az az érzésünk támad, hogy kihasználnak minket. Lehet, hogy válaszul megbántódunk és önmagunkba zárkózunk, ha nem vesszük észre, hogy az önmegvalósítás új formája van születőben.

 

Mit vettek még, akik ezt vették?