Változzunk együtt!

Szerző: Gary Chapman & Ross Campbell

Kategória: Család, házasság
ISBN szám: 978-963-28835-8-8
Kiadó: Harmat Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 111
Méret: 125x185 mm
Kötés: puhafedeles

1750 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

Részletes könyvajánló

„Minden férj tökéletes nőről álmodik, aki idomulni tud valamennyi elváráshoz; minden feleség tökéletes férfira vágyik, aki kérés nélkül kiviszi a szemetet. A néma vágyak és az éles hangú követelések között ingadozva párok ezrei élnek elégedetlenségben. A hibátlan házastársról dédelgetett kép azonban akadályozza a harmonikus együttélést és az intimitást.”

Gary Chapmen új könyvében a változás közös útját vázolja fel. Annak módját, miképpen lehet a házastársat manipuláció, konfliktusok, indulatok és kritika magefogalmazása nélkül motiválni arra, hogy változtasson szokásain, viselkedésén.

A másik szeretetnyelvének – úgymint elismerő szavak, ajándékozás, szívességek, minőségi idő és testi érintés – ismerete, a kérések megfogalmazásának érzékeny időzítése, a szükségletek világos közvetítése mind lehetőséget teremthet arra, hogy a pár együttfejlődése a kölcsönös odafordulás és tisztelet jegyében történjen.

A megbánást követően új energiával töltődünk föl – ez annak természetes jelzése, hogy képesek voltunk teljes őszinteséggel kitárulkozni a társunk előtt. Van ebben a cselekedetünkben valami egészen izgalmas és felvillanyozó. Ne reménykedjünk azonban abban, hogy máris elkezdhetünk követelődzni és engedelmességet várni a házastársunktól. A változást csak egy további lépés után kezdeményezhetjük – és ezt ne ugorjuk át!

[…]

Szinte sokkoló hatású lehet az alábbi gyakorlat, amelyet ön is kipróbálhat egyszer a társával. Válasszon egy olyan helyzetet, amikor egyedül nézi a tévét, és várja meg, hogy a partnere belépjen a szobába. Amint betoppant, némítsa el a tévét, és kezdjen el csak rá figyelni! Ha megszólal, máris kapcsolja ki a készüléket – és beszélgessenek! Természetesen, ha a másik erre nem kész vagy kimegy a szobából, folytathatja a tévézést. Ám ekkor is világossá teszi a partnere előtt, hogy elérhető közelségben van, lehetőséget ad a kommunikációra, és jelzi: ő többet jelent az ön számára, mint a tévéműsor. A minőségi idő a szeretet kifejezésének igen hatékony formája.

[…]

Egyszer egy feleségkliensem beszámolt róla: „A férjemmel való kapcsolatomban számomra a legfontosabb az esti puszi, amit a munkahelyéről hazatérve szokott adni. Minden áldott nap ezt teszi – akkor is, ha rossz napja volt valamelyikünknek. A puszi után általában a hűtőhöz lép, vagy leül a tévé elé – de ekkor már minden szebbnek, jobbnak tűnik.” Az egyik szemináriumom résztvevője mesélte: „Sosem hagyom el a házat anélkül, hogy meg ne ölelném a feleségemet. Ezt általában ő kezdeményezi. Amikor hazatérek, kapok egy újabb ölelést. Vannak olyan napjaim, amikor nincs is más jó dolog az életemben, csak ez a két ölelés.”

 

Mit vettek még, akik ezt vették?