Rendhagyó vállalkozásként született meg ez a patrisztikus kézikönyv. Ihletője maga XVI. Benedek pápa, aki 2007 márciusától egy éven át az első nyolc század nagy keresztény gondolkodóiról, íróiról beszélt a szerdai általános kihallgatás résztvevőinek.

Elmélyedve a kor történetébe, megállapíthatjuk: a Krisztus-központú nők és férfiak élete és szolgálata soha nem volt nyugodt: véres keresztényüldözések, eretnek mozgalmak, népvándorlás robajában alkottak, képviselték az Örömhírt.

A vértanúk hősiességének példájára a III. századtól megszületett a szerzetesség, világhálóvá erősödött az Isten népét szolgáló egyházszervezet. Értékvesztő, hitben megosztott vagy hitetlenkedő világunk is ezekből a mély szellemi gyökerekből táplálkozik, akár tudja, akár nem, akár elfogadja, akár nem.

Érdemes tehát megismernünk Kelet és Nyugat II-VIII. században élt szellemóriásait, szentjeit. A szerzőknek izgalmas korszakot kellett – rövid és közérthető módon – megeleveníteniük, mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy aki egyszer beleolvas ezekbe a szövegekbe, az tovább forgassa a kézikönyvet, azután gyakran kézbe vegye, s végül befogadja a betűkbe sűrített értékrendet.

Ebioniták
Korai zsidókeresztény csoport, amelynek neve a héber ebionim (szegények) szóból származik. Bizonyos irányzatai tagadták Krisztus istenségét és szűzi születését. Szerintük Jézus csak ember volt, a megígért Messiás, aki emberként is fog visszatérni. →Tertullianus tévesen úgy vélekedett, hogy alapítójuk egy bizonyos Ebion nevű eretnek volt. Modern kutatók különböző csoportjai szűkebb vagy tágabb értelemben használják ezt a fogalmat. (PL)

[…]

Naukratiosz aszkéta (320k–356k)
Nagy Szent → Baszileiosz fivére. Még mielőtt bátyja befejezte volna athéni tanulmányait, követve anyja, Emmelia és nővére, → Makrina példáját, visszavonult az Irisz folyó mellé (Pontus), a család birtokán fekvő Anneszibe, s ott szigorú aszkéta életet folytatott. Öccse, Nüsszai Szent → Gergely, nővérüknek, Szent Makrinának írott levelében emlékezik meg róla (8–9). Vadászbalesetben hunyt el.

[…]

Vitae Patrum (VI. sz.)
Eredeti címén Vitas Patrum a VI. századtól kezdve a keleti szerzetességről szóló latin nyelvű gyűjteményt jelöli (PL 73–74). Tartalmaz szerzetesatyákról (Remete Szent →Antal, Remete Szent →Pál, Szent Hilarion), bűnbánókról (Egyiptomi Szent Mária) szóló életírásokat (vitae), továbbá apophthegmákat, különféle mondásgyűjteményeket, úti élményeket, kortörténeti kis fejezeteket (Historia monachorum, Historia Lausiaca). A kora középkorban jelenik meg venne a galliai →monachizmus körében keletkezett egy-egy írásmű is (Vita S. Martini), majd kiegészült →Jóannész Moszkhosz Pratum spirituale művével. (PM)