Ezt a kis munkát nem tudományos dolgozatnak szántam, inkább léleknevelői szándékkal írtam. Bár fölhasználtam benne a legújabb szakirodalom általam elérhető eredményeit is. Főként lelkigondozói naplóm feljegyzéseit dolgoztam fel benne.

A leírt példák életből valók, de a férfi nevét mindig Ádámmal, a nőét Évával helyettesítettem.

(Gyökössy Endre)

Öt sajátos ellenszer az unalom ellen

1. Változatosság. Mi történnék, ha Ádám egyszer-egyszer egy kis virággal vagy édességgel érkezne haza, nem pedig morgással? Ha Éva nem „slamposan” várná? Ha kölcsönösen apró és kedves meglepetésekkel és váratlan kis örömökkel színeznék a szürkeséget?
Mi történne, ha Ádám egyszer-egyszer azt mondaná: – Öltözz fel gyorsan Évikém, elviszlek valahova, ne félj, nem drága helyre, de nem árulom el, hogy hova megyünk. – Ez is fontos: Évikém! És nem anyuka. Mert ezzel tudatalattija arról árulkodik, hogy már csak gyermekei anyját lája benne, nem pedig Éváját. Egy ilyen „Évikém” minden méhpempőnél fiatalítóbb. De nem is „fiam”, mert aki így szólítja élete párját, az kissé „éretlennek” tartja, enyhén lenézi.

2. Több ünnepet! Milyen üdévé tudja tenni a szürke hétköznapot, ha Éva – kevés pénzből, de sok ötlettel kis „házi ünnepet” készít az eljegyzés, a házasság évfordulójára. Milyen meghitt lehet egy este, ha egy-egy névnapot, születésnapot, nem egy odavetett szóval, egy asztalra biggyesztett ajándékkal intézünk el, de nem is fullasztjuk ismerősök töméntelen etetésébe vagy „családi összeröffenés”-be.

3. Szelíd korlátok. Az unalom ellenszere a szelíd korlát, a szeretetteljes távoltartás is. Ilyen például, ha erre lehetőség van: a házastársak más-más szobában való alvása. Egy-egy becsületes külön nyaralás. Az egymás előtt való szemérmesség. A szexuális élet olykori megböjtöltetése. Nagy bölcsesség rejlik az ószövetségi törvényben, amely a menstruáló asszonyt hét napig „tisztátalannak” nyilvánítja (3Móz 15,19), vagy az ortodox zsidó szokás, amely tizenkét napi szexuális böjtöt parancsol havonként. Így a házasélet minden hónapban szinte az újdonság erejével hat. Igaza van annak, aki ezzel kapcsolatban azt mondotta: Izgalmas dolog meghódítani a Mont Blanc csúcsát – de mindig ott élni nem lehet.

4. Beszélgetés, mert ez az unalom egyik legfontosabb ellenszere. Az unalom legtöbbször azzal kezdődik, hogy a házasságban már nem beszélgetnek, csak megbeszélnek valamit. Nem beszélgetnek, mert már nincs miért vagy nincs miről. A „meg nem értett asszony” igen gyakran olyan valaki, aki nem tudta megértetni magát – mert hallgatott. A beszélgetés pedig olyasmi is egy házasságban, mint a „kuktán” a fütyülő, amelyen át távozik a felesleges gőz. Akik nem beszélgetnek, azok nyelnek. Ez pedig előbb-utóbb robbanáshoz vezet. Akik leszoknak a beszélgetésről, azok lassan meg is utálják egymás hangját. Sokszor úgy indul a házasság, hogy két fiatal levelezni kezd, mert a távolság miatt nem válthatnak szót egymással, és sokszor ér véget úgy egy házasság, hogy házasságon belül kis cetliken levelezni kezdenek, mert már nem tudják egymás hangját elviselni.

5. Fejlődés. Ez az egyik legjobb ellenszere az unalomnak, egyben az öregedésnek is. Mert az ember vagy fejlődik vagy öregszik. Amíg valaki lelki-szellemi értelemben fejlődni tud: nem öregszik. Lélektani szempontból tulajdonképpen sose mondható egy emberre: van, mert rossz magyarsággal: vagy növőben, vagy csökkenőben van, azaz vagy fejlődik vagy visszafejlődik. Ezért vannak harmincéves vének, mert fejlődésképtelenek. Sőt G. B. Shaw szerint a legtöbb embernek ilyesféle lenne a sírfelirata: „Meghalt harminc évesen, eltemették hatvanéves korában.” És ugyanakkor vannak hatvan-hatvanöt éves fiatalok, akik olyanok, „mint a kisdedek”, azaz fejlődésképesek. Szophoklész nyolcvanhét éves korában remek színműveket írt, Goethe nyolcvanévesen fejezte be a Faustot, Michelangelo túl volt a kilencvenen, amikor még verset írt és rajzolt. Csók István kilencvenhat éves koráig alkotott. Tizian százévesen festette legszebb képeit.
Fejlődni: azt jelenti, hogy tudok és merek előre lépni. Öregedni azt jelenti: nem haladok. Mindent megmerevítek. A „biztos és megszokott” körén belül maradok, felemésztem életerőm, lelki egészségem tőkéjét, ahelyett, hogy azt kamatoztatnám. Igazán már csak az emésztés érdekel; pedig a tétlenség belépőjegy a halálba.