Az egyháztörténelem Jézus Krisztus egyházának időbeli és térbeli létét, fejlődését vizsgálja. Ahhoz, hogy az Egyházat mai formájában megértsük, és véleményt alkossunk róla, ismernünk kell az egyháztörténeti fejlődés folyamatosságát, összetettségét és viszonylagosságát. Az Egyháztörténeti Lexikon – melynek magyar fordítása jelen kötet – eredeti német változata a Herder Kiadó „Teológiai és egyházi lexikon” (1993-2001) alapján készült.

A gyűjtemény megbízható történelmi alapinformációt nyújt sok, egyháztörténelemmel kapcsolatos témához, eseményhez. Az egyháztörténelem klasszikus témáihoz, egy bizonyos földrajzi terület (minden európai és több más ország, földrészek) mozgalmaihoz, fejlődéséhez, eseményeihez.

Avignoni fogság

„Babiloni fogságként” is említik. 1305/09–76 között a pápák székhelye Avignonban volt, és ugyanide helyezték át a szentszéki hivatalokat is.

A VIII. Bonifác pápa elleni anagni merénylet (1303. szeptember 7.) veszélyeztette a pápa politikai hatalmát és hivatalának gyakorlását. 1305. június 5-én a franciák erős befolyása alatt pápává választják V. Kelement, s ezután a pápai kúria székhelyét távolra helyezték Itáliától illetve az → Egyházi Államtól. Azt azonban nem vonták kétségbe, hogy Róma a pápák székhelye. XXII. János volt az egyik pápa, aki avignon korábbi püspökeként (1310–13) a püspöki palotába helyezte szentszéki hivatalát, hiába próbálkozott azzal, hogy a kúriát legalább Bolognába át tudják helyezni.

[…]

5. A reformáció időszakában megerősödtek a 15. században kezdődött, a (túlzóan) „uralkodói egyházi kormányzás” fogalmával jellemzett tendenciák (→egyházi alkotmányok).

Az egyházi birodalmi fejedelmeknek csak a királyközeli Rajna, Majna és Duna menti vidékeken sikerült birodalmukat messzemenőkig csorbítatlanul megtartaniuk. Ez nem utolsósorban azzal függött össze, hogy a birodalmi alkotmány központilag a választófejedelmek választójogára épült, akikhez az egyház részéről a mainzi, kölni és trieri érsekek tartoztak. A protestáns területeken nem szekularizálták az egyházi fejedelemségeket, ezek még a 16. században is fennálltak vagyon- és joghatóságként, ami azonban védtelenül ki volt téve a fejedelmi bekebelezési nyomásnak, míg a vesztfáliai béke ki nem kényszerítette végérvényes megszüntetésüket.

[…]

Görögország

1. Az ókor egyháza. Az apostolok utáni korai időszakból csak kevés megbízható forrás maradt fönn; a történelmi érdeklődés más keresztény központokba tevődött át (→ Nikaiában 325-ben csak három görög püspök vett részt a zsinaton a 200, keleti tartományból érkezett többi püspökkel szemben). Az ismert püspökök és vértanúk nevei legtöbbször zsinati névjegyzékből vagy (személyes adatokat nélkülöző) vértanúaktákból származnak. Ezekben Kronthosz, Thesszaloniki és Kréta megelőzi Athént, amely politikailag minden jelentőségét elvesztette (az 5. századik mindössze tíz név szerint ismert püspökről tudunk, a 2–3. századból négy vértanú nevét ismerjük).